Kis védenceink szépen növögetnek. Annyira, hogy meg kellett kezdenünk a lányok ivartalanítását. Nem szeretnénk cicákat tenyészteni, sajnos megteszik ezt mások helyettünk… Négy cicát ivartalaníttattunk kedden, mindannyian remekül viselték a műtétet.

Megkezdődött a szaporodási időszak, úgyhogy kérünk minden lánycica-tulajdonost, ivartalaníttassa az állatát! Ezzel nem csak a nemkívánt szaporulatot előzheti meg, de a méh daganatos és gyulladásos betegségeit is, sőt az ivartalanítás csökkenti az emlődaganatok kialakulásának valószínűségét is. A kandúrokat is érdemes ivartalaníttatni, így megszűnik a jelölgetés, csavargás, verekedés. Idén is több kaposvári állatorvosi rendelő hirdetett ivartalanítási akciót, éljenek vele!

Most pedig következzen egy gyönyörű történet felelősségről, állatszeretetről és pszichiátriai problémákról…

Néhány hete felhívott minket egy idős hölgy, hogy vigyük el a kismacskáját, merthogy állandóan összekarmolja. A szomszédasszonytól kapta a cicát, aki állítása szerint megsajnálta, hogy ilyen magányos. Gratulálunk a szomszédasszonynak, igazán felelősségteljes dolog kölyökmacskát adni egy 82 éves embernek, nyilván véletlenül sem azért adta oda a cicát, hogy megszabaduljon tőle… Végülis ez olcsóbb, mint az ivartalanítás… A cica természetesen nincs beoltva, így nem hozhattuk be a menhelyre, ezért azt javasoltuk a hölgynek, hogy vigye vissza a szomszédasszonynak, adja meg neki a telefonszámunkat, és mi segítünk gazdát keresni neki.

Már a beszélgetés után ugrott be, hogy a „kedves idős hölgy” ugyanaz, aki tavaly nyáron többször is zaklatott minket telefonon, hogy adjuk vissza a cicáját, akit állítása szerint mi vittünk el tőle, és képtelen volt felfogni, hogy nem mi voltunk,. Kicsit körbeérdeklődtünk, és kiderült, hogy egy másik állatvédő szervezet vitte el a cicát a hölgy saját kérésére, természetesen lemondó nyilatkozat aláírása után. Csak aztán a néni meggondolta magát, és őket is zaklatta telefonon, de ők érthető okokból nem akarták visszaadni a cicát. Hogy ezek után miért hívogatott minket is, rejtély.

Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen zavart embernél nem hagyhatjuk a cicát, ezért megoldottuk az ideiglenes elhelyezését, és visszahívtuk a hölgyet, hogy elmegyünk a cicáért. Ő meg közölte, hogy nem adja oda, mert szereti, bár hozzátette, hogy időnként meg szokta verni, ha felugrik az asztalra… Mindezt kb. 1 órával azután, hogy ő maga kérte, hogy vigyük el a cicát… Erőszakkal nem hozhattuk el tőle, úgyhogy kénytelenek voltunk megvárni, amíg meggondolja magát.

Most kedden hívott újra, hogy nem bír a cicával, a szomszédasszony pedig nem hajlandó visszavenni, mert így is van egy csomó macskája, és ha nem hozzuk el azonnal, szabadon engedi. Elmentünk a cicáért, és a lemondó nyilatkozat aláíratása után elhoztuk. Gyönyörű kontrasztos csíkos kis kandúr fehér zoknikkal, 7 hónapos lehet. És nagyon barátságos, azonnal hanyatt dobta magát nekünk, imád ölben lenni és még cumizik is. 🙂 Egyébként valóban szeret néha durván játszani, de szó nincs arról, hogy véresre karmolna minket, mint azt a „gazdája” állította… Ideiglenes befogadóhoz került, kapott oltást, és amint kialakul a védettség, mehet a menhelyre és a gazdikeresőbe.

Még három napig hívogatott minket a „gazdája”, nyilván megint meggondolta magát, de valahogy nem volt kedvünk beszélni vele…

Semmi kétségünk afelől, hogy a néni újra megpróbál majd macskát szerezni, hogy aztán ha megunta, megint megszabaduljon tőle. Ezért nyomatékosan kérünk mindenkit, hogy semmiképpen ne adjanak cicát az Arany János közben lakó Nagy Jánosnénak (telefonszám: 82/810-1xx)! Külön felhívjuk erre a kedves szomszédasszony figyelmét is, mert ha megtudjuk, hogy újra macskát adott neki, ő lesz a következő, akinek a nevét kiírjuk a szégyenfalra!

Címlapképünkön a cicus látható ideiglenes befogadójának ágyán. 🙂 Hát nem gyönyörű?