CICANAPLÓ 2018. szeptember 17-23.

Hétfő hajnalban kaptunk bejelentést egy Zaranyi lakótelepen kóborló cicáról. Odamentünk, de sajnos nem találtuk. Később aztán meglett, úgyhogy el tudtuk hozni. Kb. 4-5 hónapos cirmos-fehér fiúcica. Hihetetlenül kedves, bújós kis állat, az egyik legtündéribb cica, akivel valaha találkoztunk. Feltöltöttük a gazdikeresőbe és ki is plakátoltuk, hátha keresi valaki.

Még ugyanezen a napon behoztunk két újszülött cicát a Donnerből. A csatornában találták ezeket is. Egy cirmos és egy fekete, pár naposak lehetnek. A mamacicánk szerencsére őket is elfogadta, és azonnal meg is szoptatta őket.

Kedden ivartalanítós napot tartottunk az Eb-Rehab rendelőben. Aztán behoztunk egy cicát a tüskevári patika környékéről. Csodaszép, orosz kék jellegű, borostyánsárga szemű, 1 év körüli lánycica, már napok óta a környéken csövezett. Hihetetlen étvágya van, sokat koplalhatott szegényke. Őt is feltöltöttük a gazdikeresőbe és ki is plakátoltuk, egy ilyen szép cicát csak nem dobnak ki csak úgy…

Délután pedig a vörös-fehér szopós kiscicánkkal mentünk a rendelőbe, mert tályog keletkezett a hátán. Állandóan babusgatják a nagytestvérei, talán akaratukon kívül megkarmolták vagy megharapták. A szükséges kezelés után már teljesen jól van.

Szerdán volt dr. Walger Brigitte temetése. Köszönjük mindazoknak, akik velünk együtt ott voltak ebben a szomorú pillanatban. Még mindig adósak vagyunk a Brigittéről szóló cikkel, ígérjük, hogy egy nyugalmasabb időszakban megírjuk azt is.

Annyira megteltünk, hogy a menhely felújítás alatt álló épületében is el kellett helyeznünk cicákat. Az egyik kis félénk állat sajnos kiszedte a csatornanyílás dugóját, és bebújt a csőbe. Ledugtunk neki egy rongyot, hogy fel tudjon kapaszkodni, de nem jött elő. Másnap felbontottuk a csatornát a telken, hátha a másik oldalról ki tudjuk szedni, de sajnos nem találtuk. Kihívtuk a KAVÍZ duguláselhárítóját, ő felnyitotta az aknákat, mi megpróbáltuk vízzel kiterelni a cicát, de semmi. Valószínűleg már előrement a csatornában szegényke. 🙁 Köszönjük a duguláselhárító szakembernek (a nevét sajnos nem jegyeztük meg), hogy azonnal kijött és megpróbált segíteni.

Péntek délelőtt bejelentést kaptunk, hogy a Füredi utca elején egy német rendszámú autó motorterében egy kiscica sír. Odamentünk, láttuk is a cicát alul, de kiszedni nem tudtuk, magától meg nem jött ki még ételre sem. Mivel a külföldi autók tulajdonosának lekérdezése nagyon hosszadalmas, nem tudtunk mást tenni, mint hogy feltöltöttük a Facebookra, bemondattuk a Rádió Mostban (rengetegszer bemondták, köszönet nekik!), és kitettünk egy papírt az autó szélvédőjére, hogy ne indítsa el az autót, hanem hívjon minket. De nem hívott, helyette egy segítőnk szólt, hogy a nő „Nekem erre nincs időm!” felkiáltással letépte a papírt és elindult. A cica szerencsére ki tudott ugrani, és átment egy másik autóba. Az már magyar rendszámú volt, úgyhogy kihívtuk a rendőrséget. Ki is jöttek a rendőrök, és értesítették az autó tulajdonosát, aki hamar odaért. Felnyitottuk a motorháztetőt, a cica meg ott csücsült a motorblokkon, és annyira lefagyott, hogy simán meg tudtuk fogni. 3 hónaposforma cirmos-fehér lánycicus. Szerencsére nem sérült meg a kalandban, de halálra rémült szegényke. Köszönjük szépen a rendőrségnek és az autó tulajdonosának, hogy egy ilyen számukra nyilván jelentéktelen ügyben is kijöttek és segítettek megmenteni a cicát! A német rendszámú autót vezető hölgynek pedig tiszta szívünkből kívánjuk, hogy egyszer ő is kerüljön olyan helyzetbe, hogy azon múljon az élete, hogy valaki hajlandó-e pár percet rászánni a drága idejéből… És hogy nagyobb eséllyel eljusson hozzá az üzenet: az autó egy halványszürke Fiat Stilo kombi, a rendszáma MA QE 612.

Ismét kaptunk egy gyönyörű cicafekhelyet Szemesi Marikától, köszönet érte!

Sajnos a csatornás cicán kívül további veszteséget is értek minket, ugyanis a héten három újszülött cicánk meghalt, már csak a kis vörös maradt. 🙁 A mamacicán nem múlt, nagyon gondosan szoptatta őket, de sajnos az újszülöttkorban talált cicák felnevelése mindig kétesélyes.

A lehullott faleveleken heverésző Guszti cicánkkal köszöntjük a csillagászati őszt. Guszti 2015 augusztusában érkezett hozzánk, a töröcskei kertbarátoknál találták. Zaklatott gyerekkora lehetett, mert nagyon lassan szelídült csak meg, sőt a mai napig is bizalmatlan az emberekkel szemben. De azért szeretjük. 🙂