CICANAPLÓ 2020. szeptember 21-27.

Elég húzós hetünk volt, rengeteg cicával gyarapodtunk.

Kedden egy horgász talált 4 kismacskát egy dobozban a desedai parkerdőben. 2 vörös és 2 cirmos, 4-5 hetesek lehetnek. Gratulálunk „gazdájuknak”, aki így próbálta megoldani a nemkívánt szaporulat problémáját… Szerencsére már esznek szilárd ételt, de inni nem hajlandóak, így még szoptatni kell őket. Aligha kell ecsetelnünk, mennyi ideig maradtak volna életben az erdőben…

Csütörtökön 6 újabb kiscicát kaptunk, akiket elhagyott az anyjuk. 2 hetesek lehetnek. Sajnos egyelőre hiába próbáltunk pótmamát keresni nekik, így marad a cumiztatás. Címlapképünkön ők láthatók.

Szintén csütörtökön behoztunk két, kb. 10 hetes cicát, akik egy családi házhoz szegődtek (konkrétan a kutya kísérte be őket…), de befogadójuk sajnos tartósan kórházba került, így nem tud tovább gondoskodni róluk. Nagyon kedves és játékos fiúcska mind a kettő. A cirmos-fehér cicust sajnos a kutya megharapta (tanulság: kutyát és cicát együtt etetni nem túl jó ötlet…), a szeme környéke sérült, de már szépen gyógyul.

Szombaton egy korábbi örökbefogadónk talált egy kb. 7-8 hetes lánycicát a töröcskei kertbarátoknál. Ez a környék egy kifogyhatatlan kismacskaforrás, sajnos a jelek szerint arrafelé a kiscicák kidobása az egyetlen ismert módja a születésszabályozásnak… A cica annyira vágyott az emberi társaságra, hogy még a kaját is otthagyta és utánuk futott! Elhozták hát hozzánk, és a cica minden költségét vállalták. Így is lehet… Kerek fejű kis cirmos-fehér lányka, a bal oldalán egy szív alakú folt van, el is neveztük Szívecskének. 🙂 Tündéri kedves kis cica, az ölünkben érzi magát a legjobban.

És még mindig nem volt vége. Szombaton egész nap a Kinizsi lakótelepen sírdogált egy nagyon szép, hamvasszürke fiatal lánycica. Behoztuk, feltöltöttük a gazdikeresőbe, de egyelőre senki nem jelentkezett érte. Pedig rendkívül kedves, bújós cica, egész biztosan volt gazdája. Hogyhogy nem hiányzik senkinek?

14 befogadott cica egy hét alatt, ez alighanem rekord. 14 örökbe adott cicának azért jobban örültünk volna…