Sajnos egy szomorú történettel kell kezdenünk. Még múlt csütörtökön kaptunk egy hívást egy külföldön élő barátunktól, hogy a nagymamája egyik cicája nagyon rosszul van, és el kellene vinni állatorvoshoz. Azonnal el is mentünk a cicáért. Rendkívül sovány fiatal kandúr, vízszerű hasmenéssel. Az állatorvos elvégzett rajta egy hármas tesztet, és szerencsére „csak” a Giardia lett pozitív. Ez egy egysejtű élősködő, és erre legalább van gyógyszer, ellentétben a tesztben szereplő két másik vírusos betegséggel. Megkapta a szükséges kezeléseket, és betettük az elkülönítőbe. Mindennap hordtuk infúzióra és reménykedtünk. Eleinte picit javult az állapota, evett is, de aztán hétfőn hirtelen rosszul lett, és sajnos el kellett altatni. 🙁 Nagyon sajnáltuk szegénykét, a súlyos betegsége ellenére is nagyon kedves cica volt, folyton dugta a fejét, hogy simogassuk. A képen ő látható a kis kuckójában. A szomorú tanulság: ne várjuk meg, amíg az állatunk állapota ennyire leromlik, hanem ha látjuk rajta, hogy beteg, azonnal forduljunk állatorvoshoz! Ez a cica is két hete volt már hasmenéses, amire végre szólt a gazdája, és ha korábban orvoshoz kerül, szinte biztos, hogy meg lehetett volna menteni az életét.

Szombaton gazdára talált két vörös fiúcicánk a tavaly áprilisi kilakoltatott csapatból. Egyiküket decemberben már örökbe fogadták, de két hét múlva visszahozták, mert nagyon félt egyedül. Ebből okulva eldöntöttük, hogy csak együtt adjuk őket örökbe, annyira össze vannak nőve a tesók. Most azonnal leendő gazdájuk ölébe ült mindkettő, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy kit válasszon… 🙂 Azóta már képeket is kaptunk róluk, természetesen ágyban alszanak ők is… Nagyon szépen fogynak a kilakoltatott cicák, már csak hárman maradtak az eredeti tizenvalahányból.

Erre a hétvégére is jutott egy macskamentés fáról. Szombat késő délután kaptunk egy telefont, hogy a Cseri úton szerda óta kuksol a fán egy cica. Elmentünk megnézni, kb. kétszer olyan magasan volt, mint a múlt heti cica, ráadásul egy ág végén. Esélytelen lett volna lehozni, ráadásul sötétedni is kezdett, úgyhogy másnapra maradt a cicamentés. Ismét elkértük a Stadler család létráját, ismét összekötöttük egy másik létrával, és az eredmény egy olyan hosszú és nehéz létra lett, hogy még kötelek segítségével is alig tudtbírtuk felállítani. Csakhogy még így is jó 5 méter hiányzott a cicáig felfelé. Szerencsére egyik aktivistánk sziklamászó, így ő a megfelelő felszerelés és biztosítási technikák birtokában fel tudott mászni a cicáig anélkül, hogy a saját testi épségét veszélyeztette volna. Nagyon szép, hosszú szőrű szürke-fehér fiatal cicus volt, elég rossz bőrben, ami 4 napos fán ücsörgés után nem is meglepő. Viszont sajnos nem igazán szerette volna, hogy megmentsük, úgyhogy eltartott egy darabig, amíg sikerült földre juttatnunk. Azzal a lendülettel el is szaladt, de legalább nem a fán kuksolt már. Köszönjük a cicát bejelentő család segítségét, akik aktívan részt vettek a cicamentésben. Jó kis vasárnap délelőtti program volt…

Az elveszett cicák albumába feltöltöttünk egy fekete kandúrt, aki még tavaly veszett el a Füredi utca végéről. Aki tud róla, kérjük jelentkezzen!

Bár már többször leírtuk, de szeretnénk újból kihangsúlyozni: állami és önkormányzati támogatás hiányában menhelyünk egyetlen bevételi forrását az SZJA 1% felajánlások jelentik. Ezért kérünk minden cicabarátot, hogy segítsenek minket adójuk 1%-ával! Ha már leadták az adóbevallást, utólag is benyújthatják az 1% felajánlást a 19EGYSZA nyomtatványon 2020. május 20-ig. Támogatásukat előre is köszönjük! Kapos Állatbarát Alapítvány, adószám: 18776797-1-14.