Vasárnap bekerült hozzánk két cica, akik egy kaposfüredi ház udvarára tévedtek be. A fekete kislány, a vörös pedig kandúr, nagyon szép és barátságos cicák. Keressük új gazdájukat.

Szintén kaposfüredi volt az a csodaszép hamuszürke, 1 éves kandúr, aki július közepén tűnt el. Feltöltöttük az elveszett cicák albumába, sok megosztást kérünk neki, hogy minél hamarabb megtaláljuk!

Címlapképünkön Lajos cicánk látható, akiről a múlt heti cicanaplóban írtunk.

Ultimátumot kaptunk! Nem kisebb személyiségtől, mint Boncz Edittől, a Kutyatár Egyesület elnökétől. Aki lemaradt volna az előzményekről, röviden összefoglaljuk.

Még augusztusban szóvá tettük, hogy a Kutyatár Egyesület folyamatosan hozzánk irányítja az őket talált macskával megkeresőket annak ellenére, hogy anyagi lehetőségeik nagyságrendekkel meghaladják a miénket. Erre egy rendkívül arrogáns, hazugságoktól hemzsegő választ kaptunk az egyesület elnökétől. A mi válaszunk továbbra is kulturált hangnemű volt, felhívtuk a figyelmet arra, hogy az írásból érdekes módon pont az eredeti kérdésünkre adott válasz maradt ki. 5 nappal később megjelent a Kutyatár oldalán egy írás, amelyben Boncz Edit kifejtette, hogy náluk a macskamentésben „az ivartalanítás élvez prioritást”, bezzeg mások „menhelyre zsuppolják” a cicákat, ahol „a színfalak mögött a zsúfoltság miatt folyamatos fertőzés, betegség, sőt, halál van. Mindemellett áldatlan állapotok a folyamatosan növekvő létszám miatt (kosz, bűz, rendetlenség, stb.)”. Ezt már mi sem tűrhettük, úgyhogy elég határozottan kifejtettük a véleményünket a kérdésről. Erre válaszul kapuk a fenti ultimátumot.

Akkor tisztázzunk néhány dolgot. Való igaz, hogy a zsuppolós írásban nem említett meg minket név nélkül Boncz Edit, és most láthatólag elégedetten dörzsöli a tenyerét, hogy mekkora öngólt rúgtunk azzal, hogy magunkra vettük az írást, tehát akkor nyilván igaz is ránk nézve. Boncz Edit azt állítja, hogy „általam leírtak nem önöknek szóltak. Minden hasonlóság a véletlen műve. Vagy ezek szerint mégsem?”. Szerintünk viszont felettébb különös véletlen egybeesés, hogy pont az írásunk után 5 nappal posztol a Kutyatár egy macskamentéssel kapcsolatos irományt, ami tartalmát tekintve nyilvánvalóan válasz (próbál lenni) a mi cikkünkre. Azért vettük tehát magunkra, mert mi nem hiszünk a különös véletlenekben, és nem azért, mert annyira betalált volna az írás. A mostani fenyegető írás pedig tökéletesen mutatja Boncz Edit stílusát és ezen keresztül a személyiségét is. Nem tudjuk, mit képzel magáról Boncz Edit, hogy nyilvánosan fenyegetni mer bárkit, de ha ő úgy látja, hogy az írásunk „etikai, valamint jogi kivetnivalót vet fel „, akkor bátran tegye meg a szükséges jogi lépéseket. Vele ellentétben mi ugyanis csak az igazat szoktuk leírni, és amit leírunk, azt természetesen bizonyítani is tudjuk.

Mi azt gondoljuk, hogy akinek nincs vaj a füle mögött, az nem így reagál a kritikákra. A kritikus hangok kezelésének nem az a megfelelő módja, hogy demagóg stílusban, érdemi válaszok nélkül reagálunk a felvetett kérdésekre, aztán ha ez sem használ, akkor az illetőt letiltjuk az oldalunkról, vagy végső megoldásként egyszerűen megfenyegetjük. Ehelyett inkább nem ártana elgondolkodni, hogy nem lehet-e, hogy tényleg jogos a kritika. Kivéve persze, ha valaki tévedhetetlennek és mindenki más felett állónak képzeli magát…

Szeretnénk emlékeztetni Boncz Editet arra, hogy szabad országban élünk, ahol az emberek szabadon kifejthetik a véleményüket. Szerencsére elmúltak már azok az idők, amikor az éjszaka közepén fekete autóval vitték el azokat, akik valami olyat mertek mondani vagy írni, ami valamelyik fontos embernek nem tetszett. Mi a továbbiakban is szóvá fogunk tenni minden olyan dolgot, ami a mi értékrendünkkel nem egyeztethető össze. Ahogy nemrég egy másik ügyben írtuk: ha valaki el szeretné kerülni, hogy negatív színben tüntessük fel az oldalunkon, akkor ne adjon rá okot, hogy megemlítsük…

A korrektség kedvéért azonban hozzá kell tennünk, hogy miközben Boncz Edit válaszát keresve végiggörgettük a Kutyatár oldalát, nem tudtuk nem észrevenni, hogy a korábbiakhoz képest milyen látványosan megszaporodtak az általuk befogadott cicákkal kapcsolatos posztok. Ez nyilván egy újabb különös véletlen egybeesés és semmi köze nincs a mi írásainkhoz, de ha esetleg mégis, akkor elmondhatjuk, hogy az eredeti posztunk elérte a célját.