Szerdán kaptunk egy bejelentést, hogy a Béke utcában napok óta sír egy sérült lábú kiscica. Odamentünk, és nem sokkal később a cica is megjelent nagy nyávogás közepette. Kb. 10 hetes, cirmos-fehér lánycica. Nagyon szelíd volt és a lába sem tűnt sérültnek, de nagyon sírt és durván hasmenéses volt, úgyhogy elvittük állatorvoshoz. A lába valóban egészséges, a hasmenése pedig a kezelésnek köszönhetően sokat javult. Tündéri kedves kiscica, amint meggyógyul, megy a gazdikeresőbe. Azt azért megjegyezzük, hogy nyilván nem magától került a Béke utcába. Több macska is él arrafelé, akiket rendszeresen etetnek, és valószínűleg a kedves „gazdi” az etetőedényeket látva úgy gondolta, hogy ez megfelelő hely lesz a cicától való megszabadulásra. Szégyellje magát!

Szombaton ugyanonnan behoztak egy fekete kiscicát elegáns fehér gallérral. Ő ott született, és most sikerült befogni. Szerencsére egészséges, de még elég vad, igyekszünk szelídíteni.

Finom konzerveket kaptunk Feketéné Mimitől, köszönet érte!

A Kutyatár Egyesület ismét reagált, igaz ezúttal már a nevünk megemlítése nélkül, de egyértelműen ránk utalva. Mivel az iromány viszonylag rövid, ezért idéznénk az egészet:

„Macskamentés. Megosztó téma. A többség szerint az a mentés, ha minden szemünk elé kerülő macskát „megmentünk”. Azaz elvisszük megtalálási helyéről, hiszen nem hagyhatjuk az utcán. Elvisszük a többi közé, azaz halmozzuk a macskákat válogatás nélkül, karanténozás nélkül, kockáztatva, hogy telehurcoljuk fertőzéssel a helyet, ahová mentjük őket. Közben nyilvánvaló, hogy az alapproblémának a töredékét sem oldottuk meg, hiszen marad épp elég macska az utcákon, akik szaporodnak tovább. Nos, a Kutyatár abszolút ugyanazt az elvet vallja, mint a poszt írója, azaz az ivartalanításra helyezi a hangsúlyt, hiszen nyilvánvaló, hogy nem tudunk minden rászoruló cicát elhelyezni, hiba ebben látni a megoldást. Megelőzés – azaz ivartalanítás – nélkül nem létezhet macskamentés. Látványos és népszerű aktus a macska menhelyre zsuppolása, hiszen sokan fellélegezhetnek, hogy a cica most már biztonságban van, miközben a színfalak mögött a zsúfoltság miatt folyamatos fertőzés, betegség, sőt, halál van. Mindemellett áldatlan állapotok a folyamatosan növekvő létszám miatt (kosz, bűz, rendetlenség, stb.) Tehát kitartunk azon elvünk mellett, hogy az ivartalanítás élvez prioritást, hiszen így számos olyan macska életét mentjük meg, aki ennek köszönhetően meg sem születik. Sajnáljuk, ha ebben nem értünk egyet mindenkivel, mi a továbbiakban is ezt az utat fogjuk járni.”

Nos, abban mi is egyetértünk Boncz Edittel, hogy a valódi megoldás a kóbor macskák problémájára az ivartalanítás. Szívből örülünk, hogy a Kutyatár ezt felvállalta, és nagyon reméljük, hogy előbb-utóbb majd a hatását is érezni fogjuk. Mert egyelőre sajnos nem érezzük… Arról nem is beszélve, hogy a jelenleg az utcára került cicákon ez aligha segít. Boncz Edit ezek szerint azon az állásponton van, hogy mivel „az ivartalanítás élvez prioritást”, nyugodtan hagyjuk a sorsukra a folyóparton, erdőszélen vagy épp a városban kidobott, gyakran beteg vagy önmagukról gondoskodni nem tudó kölyökcicákat, hadd pusztuljanak el ott, ahol vannak? Így beszél az állatvédelem kaposvári arca??? Ezeket a lassú halálra ítélt cicákat aligha vigasztalja, hogy majd valamikor a jövőben a Kutyatár ivartalanítási programjának köszönhetően kevesebben fognak megszületni! Ezek a cicák segítségre szorulnak itt és most, és nagyon szomorú, hogy a Kutyatárra a jelek szerint egyáltalán nem számíthatnak ebben. Nyilván mi sem hozunk be „minden szemünk elé kerülő macskát”, csakis azokat, akik a segítségünk nélkül jó eséllyel elpusztulnának. Vagy ha valamilyen csoda folytán mégis életben maradnak, akkor tovább szaporodnak, ezzel is növelve a kóbor cicák számát a városban, kifogyhatatlan ivartalanítási alapanyagot kínálva a Kutyatárnak. Ha viszont – Boncz Edit szavajárásával – „megmentjük” őket, azaz befogadjuk, meggyógyítjuk őket és az örökbefogadásukig gondoskodunk róluk, azzal nem csak rajtunk segítünk, hanem a kóbor macskák számát is csökkentjük egyben. Mi ebben hiszünk és így fogunk cselekedni a jövőben is.

Teljesen egyetértünk tehát Boncz Edittel abban, hogy „Megelőzés – azaz ivartalanítás – nélkül nem létezhet macskamentés.”. A kettőnk álláspontja közti különbség az, hogy Edit szerint az ivartalanítással (és a korábbi írásában említett felelős állattartásra való nevelést célzó programokkal) véget is ér a macskamentés. Szerintünk pedig ezek ugyan nagyon fontosak, de csak egy részét képezik a macskamentésnek. Vajon mi lenne, ha például az egészségügy is Boncz Edit gondolkodásmódját követné? Ha azzal villognának, hogy mennyit költöttek betegségmegelőzésre és felvilágosításra, de a betegségek gyógyításával már nem foglalkoznának? Vagy a tűzoltóság azt mondaná, hogy ők csak tűzmegelőzéssel foglalkoznak, de a már felgyulladt tüzek eloltása nem feladatuk? Ha a rendőrség azt mondaná, hogy minden segítséget megadnak a bűnmegelőzésben, de a már megtörtént bűncselekmények kinyomozásával nem foglalkoznak?

Természetesen mi is szoktunk kóbor cicákat ivartalaníttatni (a legutóbbi esetet majd a jövő heti cicanaplóban elmeséljük), de ez önmagában nem elég. Nyilván mi sem tudunk minden gazdátlan cicát befogadni, ezért is írtuk, hogy sokkal jobb lenne, ha a cicák megtalálói az örökbefogadásukig ideiglenesen el tudnák helyezni őket. Vannak viszont olyan esetek, amikor ez nem lehetséges, és ha választani kell a cica sorsára hagyása (=lassú halálra ítélése) és a menhelyre való „bezsuppolása” között, akkor a Kutyatárral ellentétben mi az utóbbit választjuk.

Boncz Edit – szokásához híven – ismét drámai, hatásvadász kifejezéseket használ: válogatás és karanténozás nélküli menhelyre zsuppolás, zsúfoltság, kosz, bűz, rendetlenség, fertőzés, betegség, sőt, halál. Nem tudjuk, mire alapozza ezeket a legkevésbé sem burkoltan nekünk célzott vádakat, hiszen még soha nem járt a menhelyünkön. Mindenesetre roppant érdekes, hogy olyasvalaki kritizál minket (látatlanban!) a tartási körülmények miatt, akinek a menhelyén saját bevallása szerint 190-200 kutya van. Számoljunk csak utána: vajon hány kutya van egy kennelben és mekkora férőhely jut egy kutyára átlagosan? Szóval ne nagyon feszegessük ezt a zsúfoltság kérdést, kedves Edit. Hacsak ki nem derül, hogy a zsúfoltság csak a macskáknak káros, a kutyáknak viszont kifejezetten jót tesz… A „kosz, bűz, rendetlenség” téma feldobását sem igazán értjük, hacsak nem a Kutyatár menhelye előtti, dinamikusan növekvő szemétkupacra gondolt… Az elkülönítéssel kapcsolatban pedig álljon itt egy kis történet. Tavaly novemberben egy család örökbe fogadott tőlünk egy cicát, és elmesélték, hogy először a Kutyatárnál érdeklődtek, de ott azt a felvilágosítást kapták, hogy az összes cicájuk elpusztult egy behurcolt betegség miatt. És ennek a menhelynek a vezetője akar kioktatni minket elkülönítés és fertőzésveszély témában???

Képünkön egyébként két kis védencünk, Gréti és Süti látható, amint épp a túlzsúfolt, koszos, bűzös, rendetlen, fertőzött menhelyünkön szenvednek…

Végezetül pedig néhány költői kérdés. Ha a macskák esetében ilyen egyértelműen az a Kutyatár álláspontja, hogy elég az ivartalanítás és nem kell „menhelyre zsuppolni” őket, akkor azt a 190-200 kutyát vajon miért zsuppolták be a menhelyre??? A kutyáknál miért nem elég az ivartalanítás? Miért érdemelnek ennyivel több segítséget a kutyák, mint a macskák? A választ olvasóink fantáziájára bízzuk…