Címlapképünkön a két hete bekerült Jutai úti kiscicák láthatók teljes kényelemben. 🙂

Ismét nagyon jó hetünk volt, ugyanis négy cicánk is gazdára talált!

Ezt a kis szépséget egy eső után találták egy pocsolyában átázva, átfagyva. Hihetetlenül kedves kis állat, nagyon szerettük.

A következő kiscicát a múlt héten hozták be sokkos állapotban. A testét összeszáradt nyál borította, valószínűleg egy kutya szájából menekült meg. Szerencsére nem sérült meg, és nagyon hamar összeszedte magát. Csodaszép ezüstszürke cirmos fiúcska, nem csoda, hogy gyorsan gazdára talált.

Végre gazdára talált az első két cica az áprilisban behozott kilakoltatott cicák közül. Külön öröm, hogy egy helyre kerültek, így még könnyebb lesz számukra a beilleszkedés. A többiek is nagyon aranyosak, jó lenne, ha ők is megtalálnák az álomgazdit.

Vasárnap bekerült hozzánk egy cica, akit egy belvárosi társasház kerítésén dobtak be. Nagyon kedves, kb. 2 hónapos cirmos lánycica. A szeme picit beteg, amint meggyógyul, megy fel ő is az oldalunkra.

Két alomnyi gyönyörű kiscicát is feltöltöttünk a gazdikeresőbe, sok megosztást kérünk nekik is.

Sok finomságot kaptunk Weisz Andreától, köszönet érte!

Két héttel ezelőtti cicanaplónkban szóvá tettük, hogy a Kutyatár Egyesület folyamatosan hozzánk irányítja az őket talált macskával megkeresőket annak ellenére, hogy anyagi lehetőségeik nagyságrendekkel meghaladják a miénket. Nos, megszületett a válaszuk, egyenesen az egyesület elnöke, Boncz Edit tollából. Nem szeretnénk az ő szintjére lesüllyedni azzal, hogy egyenként megcáfoljuk az írásában hemzsegő – fogalmazzunk így finoman: – csúsztatásokat. Ehelyett – egyelőre – csak arra szeretnénk rámutatni, hogy az írásból érdekes módon pont az eredeti kérdésünkre adott válasz maradt ki. Nevezetesen hogy ha mind az anyagi, mind a tárgyi feltételeik megvannak hozzá, akkor miért tőlünk várják el, hogy befogadjuk az összes környékbeli talált cicát! Arra viszont mindenképpen jó volt ez az iromány, hogy kiderüljön belőle: a Kutyatár Egyesület igenis foglalkozik macskákkal, sőt csodaszép cicaházat is építettek a menhelyükön, amely a mellékelt képek tanúsága szerint túlzsúfoltnak sem mondható. Úgyhogy kedves olvasóink, ha cicát találnak, egész nyugodtan keressék a Kutyatárt, hivatkozzanak a fenti írásra, és ne hagyják magukat lerázni a „mi nem foglalkozunk macskákkal” illetve a „megteltünk” szövegekkel!