Szerdán rengeteg cicás felszerelést kaptunk Kende Renátától, köszönet érte!

Hordozók is voltak közte, ami igen jól jött, ugyanis menet közben kaptunk egy hívást, hogy a Cseri úton, a Kapos-parton találtak 5 kiscicát. Pontosabban látták, de nyugodt szívvel otthagyták őket a 30 fok feletti hőségben! Ők sem sokkal különbek annál, aki kitette őket… Szerencsére a cicák nem távolodtak el nagyon a doboztól, amiben kidobták őket, a dobozt megtaláltuk, és amikor közeledtünk hozzá, előjöttek a cicák a gazból. 6 hetesek lehetnek a kis cirmosok. Már fent is vannak a gazdikeresőben.

Pénteken egy család odahozott a menhelyre két felnőtt és három kölyökmacskát, akiket állítólag a Jutai úton találtak. És teljesen véletlenül pont volt náluk két doboz, amibe belerakhatták őket. Szintén teljesen véletlenül mindkét felnőtt cica nőstény, és ugyancsak véletlenül egyikük vemhes, úgyhogy azonnal ivartalanítani kell. Túl sok véletlen… Úgyhogy gyarapodtunk két gyönyörű hamvasszürke fiatal lánycicával, és három 8-9 hetes körüli nagyon barátságos cirmos-fehér és cirmos kis kandúrral. A piciket és az egyik felnőttet már fel is töltöttük a gazdikeresőbe, a másik cica egyelőre még bujkál szegényke.

Mivel már sem hellyel, sem munkával, sem pénzzel nem győzzük ezt a rengeteg cicát, kénytelenek vagyunk kiadni a következő szolgálati közleményt. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy az emberek többségénél az állatvédő tevékenység kimerül abban, hogy a megtalált állatokat a lehető leghamarabb lepasszolják egy menhelyre, és természetesen roppant elégedettek magukkal, hogy ők most mekkora állatvédők, hogy megmentették az állatot. Nem, nem mentették meg, csak átpasszolták a vele járó összes költséget, munkát és felelősséget az amúgy is telített menhelyeknek! Vajon miért lenne olyan nagy kérés, hogy ha találnak egy macskát, akkor gondoskodjanak róla, amíg nem találunk nekik gazdát? Ilyenkor általában az a kifogás, hogy nekik már van egy-két macskájuk vagy kutyájuk, ezért nem tudják befogadni őket. Hát nekünk kicsivel több macskánk van, és mégis mi fogadjuk be? A másik gyakori kifogás, hogy nekik semmi közül ehhez az állathoz, hiszen csak találták. És nekünk vajon mennyivel több közünk van hozzá? Azt is gyakran halljuk, hogy nincs pénzük állatorvoshoz vinni és az örökbeadásáig tartani a cicát. Igen, nekik egy-két cica ellátására nincs pénzük, de nálunk nyilván fán teremnek a húszezresek a kertben, úgyhogy teljesen jogos, hogy inkább mi álljunk minden költséget… Sokan szoktak arra is hivatkozni, hogy nem tudják hova tenni a cicákat. Nos, nemrég keresett meg minket egy hölgy, hogy találtak 5 kiscicát. A többséggel ellentétben ő megértette, hogy most nem tudjuk befogadni a cicát, és két nagy kutya mellett valahogy mégiscsak sikerült megoldania az elhelyezésüket, küldött nekünk képet a cicákról, mi feltettük a gazdikeresőbe, és már mindannyian gazdára is találtak. Nyilván sokan látják a tévéműsorokban szereplő, gyakorlatilag korlátlan pénzügyi forrásokkal, hatalmas menhelyekkel, szolgálati autókkal, egyenruhás alkalmazottakkal, saját állatorvosi rendelőkkel rendelkező külföldi állatvédő szervezeteket, és azt képzelik, hogy mi is ilyenek vagyunk, ezért is sértődnek meg annyira, ha azt mondjuk nekik, hogy most nem tudunk több állatot befogadni. Nos, sajnos mi még egy kicsit messze vagyunk a tévében látottaktól, úgyhogy ne várják már el tőlünk, hogy ugyanúgy minden állatot befogadjunk, mint a tévében látott állatvédők. Bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk. Ezért mindenkit kérünk, hogy kövesse a fent említett hölgy példáját, és ha talál egy gazdátlan állatot, akkor vállalja a vele járó munkát és költségeket addig, amíg sikerül megtalálni az eredeti vagy új gazdáját. Ekkor nevezheti csak magát igazi állatbarátnak vagy állatvédőnek.

És ha már szóba kerültek a pénzügyi források, következzen a szolgálati közlemény második része. Sokaknak nem fog tetszeni, de akkor is leírjuk. Mivel a minket talált macskával megkeresők minimum 90%-át a Kutyatár Egyesület küldi hozzánk, kénytelenek vagyunk rávilágítani néhány dologra. A Kutyatár 2018-ban több mint 41,5 millió Ft bevallott bevétellel gazdálkodott. A Kapos Állatbarát Alapítvány 684 ezer Ft-tal. Ez több mint 60-szoros különbség! Annak ellenére, hogy a Kutyatár Egyesület célja az alapító okiratuk szerint „a régió állattartásából (és nem kutyatartásából!) adódó gondok enyhítése, megoldása, gazdátlan és sérült állatok (és nem csak kutyák!) elhelyezése és örökbe adása”, az egyesület macskamentési tevékenysége a jelek szerint kimerül abban, hogy hozzánk irányítják a macskát találó embereket. Akit legközelebb lepattint a Kutyatár azzal, hogy ők nem foglalkoznak macskákkal, kérdezze már meg őket, hogy szerintük a macska miért nem tartozik bele az „állat” kategóriába, és hogy Somogy megye legnagyobb és messze legmagasabb bevétellel rendelkező állatmenhelyeként miért egy náluk 60-szor kevesebb pénzből gazdálkodó szervezettől várják el, hogy befogadja az összes környékbeli talált cicát! És mivel az állatvédelmi törvény értelmében az állatvédelem állami és önkormányzati feladat, esetleg megkérdezhetik az illetékes szerveket is, hogy helyénvalónak tartják-e, hogy a tavalyi évben – a mi adónkból! – közel 11 millió Ft költségvetési és 7 millió Ft önkormányzati támogatásban részesült Kutyatár Egyesület kirekeszti a segítségre szoruló macskákat. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy érdekes módon a személyi jövedelemadó bevallások leadási határideje előtti hetekben egyetlen embert sem küldött hozzánk a Kutyatár. Nyilván nagy szükségük volt az 1%-okra…

Szerencsére azért vannak macskaszerető emberek, akikre mi is számíthatunk. Ismét tápadományt kaptunk Feketéné Mimitől és dr. Hős Ágotától, sőt Ágota a kerítésünk anyagbeszerzéséhez is támogatást nyújtott. Köszönet érte!

A fentieken kívül több új cicát is feltöltöttünk gazdikereső oldalunkra, érdemes megnézni és megosztani őket.

Sajnos nagyon szomorúan zárult a hét, két cicánkat is elvesztettük.

Kacor egy hófehér lánycica volt. Már felnőttként került hozzánk hosszú évekkel ezelőtt, örökbe fogadták, de új gazdája idős kora miatt már nem tudott tovább gondoskodni róla, úgyhogy visszahoztuk. Azóta nálunk élte öreg napjait, a törzshelye egy szerszámosláda volt, enni is mindig oda kért. Aztán az utóbbi hetekben fogyni kezdett, egyre gyengült, és az állatorvosi vizsgálat daganatot állapított meg nála. Nem hagyhattuk szenvedni, így pénteken elengedtük.

Szombaton pedig Jancsika cicánk hagyott itt bennünket. 2015 júliusában találtuk egy autó alatt, csodaszép sötét mintázatú, tündéri kedves kiscica volt. Címlapképünkön ő látható még babaként egy kis barátjával. Rengetegen örökbe fogadták volna, de annyira megszerettük, hogy úgy döntöttük, megtartjuk. Erős, egészséges fiatal kandúr volt, de az utóbbi napokban legyengült, egyre nehezebben lélegzett, és az állatorvosi kezelések sem segítettek. Szombaton aztán végleg feladta a küzdelmet. A rejtélyes betegség okát végül a boncolás fedte fel: tüdőféreg. Nagyon ledöbbentünk, nem találkoztunk még ilyen esettel. A tüdőférgek köztigazdái a csigák, de a fertőzés nem csak a csiga elfogyasztásával, hanem a nyálkájukkal való érintkezéssel is átkerülhet a macskába. Természetesen rendszeresen féregtelenítjük a cicáinkat, de nem minden féreghajtó pusztítja el a tüdőférgeket, és mint most kiderült, sajnos az a szer sem, amit az utóbbi időben használtunk. Úgyhogy most az állatorvos tanácsát követve az összes cicánkat lekezeljük tüdőféreg ellen is hatásos féreghajtóval, és minden cicatulajdonost ugyanerre biztatunk, különösen kijárós cicáknál. Tüdőféreg esetén különösen fontos a kezelés rendszeres ismétlése, mert a férgek által okozott tüdőkárosodás egy életre szólóan megmarad, és köhögést, fáradékonyságot, nehezített légzést okozhat. Ha ezeket a tüneteket észleli a cicáján, mindenképpen gondoljon a tüdőférgesség lehetőségére! Ha csak egy cicát is megment ez a felhívás, akkor Jancsika már nem halt meg hiába.